A személyes falloszom kultusza

Ajkaimmal fogadtam, észrevéve, ahogy a ruhám formát változtat, ahogy a férfi a fejével és az egész testével hajlik, és elkezd csókolni. Megduzzadt virágom nedvet enged, megfeszül és ellazul, a klitoriszközéppontunk érintésének és a világom középpontjává válik. Nem tudok hangot kiadni, pedig úgy szeretném a levegőbe engedni egy állat sikoltását és üvöltését, amelyik egy másikra ült, de nem tudom, mert Ő a számban van. A fallosz kultusza a tulajdonom lett.

Ismét egy hideg, fagyos reggel köszöntött be a szobámba. A hideg körülöleli izgatott és libabőrös testemet. Egyedül vagyok. Én és a körülöttem lévő falak halvány, rózsaszín árnyalatot árasztunk. Ahogy a falakról már a sarkokban is hámlik a festék, úgy a testem illata is lassan eltűnik az új reggellel. Nem akarom a magányt, én és a képzeletem már unjuk egymást. Ebben a pillanatban harmóniára van szükségem egy férfi testével, ebben a reggel, amikor mindketten hajlandóak lennénk egymás bőre alá nyúlni, a szívünket a lélek alá.
Remélem, hogy kopogtatni fog az ajtómon, Ő, a mai örömöm. Remélem, hogy ez a férfi merész lesz eljönni, talán érezni fogja a telepatikus hívásomat, a forró szukát vagy macskát.

Mindazonáltal ebben a pillanatban nem vagyok más, mint egy tiszta állat. Egy vadállat, amelyet a tiszta állati ösztön irányít, amit ki akarok üríteni, artikulálni, érlelni benne és vele... Kivel?

Még senki sem kopogtat a szobám és a testem ajtaján, a hideg oly fárasztó tud lenni. Még a saját érintéseim, ahogy csúszkálok a kis ajkaimon, sem tesznek boldoggá. Azt akarom, hogy az ajkai rajta legyenek, hogy beszéljen velük, hogy a nyelvét beledugja a testem minden nyílásába. Keringjen a titokzatos férfi mindenhol...
Íme, újra a képzelet, újra a megmerevedett mellbimbó, újra a vízió... Senki sem kopog.

Valószínűleg túlzásba viszem a várakozást. Vagy ebben a pillanatban egyszerűen csak egy nő vagyok, aki tud élvezni bárkivel, bármikor és bárhol.
A várakozás percei lassan elkezdenek összefonódni a személyiségem és képességeim kérdésével, a forma és az élvezet méretének kérdésével, amit a butaságommal gátlok a testemben. De ez a múlt, egy tinédzser elveszett fonala, egy kiskorú félelme. Most már régóta felnőtt nő vagyok, készen arra, hogy a férfit úgy szorítsam meg a testemben, ahogy kell, hogy élvezzen és tomboljon, a várakozás csúcsán... Valaki mégis kopog az ajtón.

Siesséssel nyitom ki, mintha éppen egy nagy titkot vagy talán még egy embert rejtegettem volna. Nem tűnök nyugodtnak, és a férfi, aki belépett a lakásomba, szintén nem volt nyugodt tekintetű. Végre rájöttem, hogy itt az idő, hogy megragadjam a fenekét, még ha emiatt elveszítem is azt, amit az emberek férfi és nő közötti barátságnak neveznek. Ő megért, ő lát, végre a sajátom vagyok, és mint saját, elkezdek cselekedni. Egy rövid beszélgetés után, ami közöttünk zajlott. Ez az, ez a valóság, amellyel megváltoztattam a korábbi képzeletemet. Beletúrtam a zsebébe, és egyszerűen világossá vált számomra a Fallosz kultusza, ennek a hatalmas és felemelt Istennek, aki jelenleg egy kis átlátszó nyálat enged a kezembe, miközben simogatom, fel-le, fel-le. Ez a mozdulataink mantrája.

Ajkaimmal fogadtam, észrevéve, ahogy a ruhám formát változtat, ahogy a férfi a fejével és az egész testével hajlik, és elkezd csókolni. Megduzzadt virágom nedvet enged, megfeszül és ellazul, a klitoriszközéppontunk érintésének és a világom középpontjává válik. Nem tudok hangot kiadni, pedig úgy szeretném a levegőbe engedni egy állat sikoltását és üvöltését, amelyik egy másikra ült, de nem tudom, mert Ő a számban van. A fallosz kultusza a tulajdonom lett.

Folytattuk az ölelést, a szenvedély szelíd szellője által hajtva, én és a férfi állati partnerek voltunk. Körkörös mozdulatokkal ugrált a testemen, majd megnyugodott és gyengéden csókolta a nyakamat, vágyakozó és elégedett ajkaival harapdálta. Egyformák voltunk az extázisunkban. Megengedte, hogy felmászak rá, és leüljek a magasztos csodájára. Csodálkozó szemekkel nézett rám, amelyekből minden lehetséges nyálkás szenvedély áramlott. Üvöltött, és ez annyira felzaklatott, hogy már nem hallottam magamat. Egy távolibb és mélyebb dimenzióba mentem az állati teremtésben. Istennőnek éreztem magam, és az életemben semmi sem játszott szerepet, csak én és a vonzó szépség a gyönyör művészetében. Az ujjaim folyamatos mozdulatokat tettek a testén. Kihúzkodtam a szőrszálait a melléről, gyengéden érintettem a heréit, amelyek táncoltak a nedves fenekemen. Ez a folyamat sokáig tartott, teljesen önmagam voltam, és teljesen elégedett.

A szenvedély forgatagában, a forró és nedves lepedők alatt, a férfimmel órákon át ültünk a kielégülés csendes beszélgetésében, egy olyan beszélgetésben, amit csak azok folytathatnak, akiknek a testeik ugyanolyan jól értik egymást...