Naplemente

Amikor rád gondolok, egészen különös módon gondolok. Bennem akkor egy férfi lángol, és azt hiszem, csak akkor és csak veled éreztem a legnagyobb szenvedélyt, amit valaha érezhettem és amit valaha érezni fogok. Egyébként, amikor erre gondolok, a lágyékom fájni kezd, és minden alkonyattá változik, szemkötő, gyümölcslevek.

Remélem, emlékszel rám, mint valakire, aki tudott belépni, beleszorulni a te mikrokozmoszodba és kitölteni azt színekkel. Minden fáj, amikor arra az estére gondolok. A fájdalom a lágyékomon átmegy a péniszemre, olyan érzésem van, mintha simogatná a heréimet és visszafordíthatatlanul elragadna. A fájdalmam a derekamig emelkedik. Hol vagy most? Olyan szívesen mesélnék neked erről a történetről, rátenném a képzeleted falára, hogy fokozatosan körbefonja a testedet, mint engem azon az estén. A fájdalmam még mindig emelkedik, kezdek emlékezni az illatodra és ízedre, a természetes isteniség gyönyörű forrására a nedves lábaid között.

Nem tettél emberré, hanem valami fölöttivé, valami magasabbá. Még csak nem is nyögtem, mint általában, ordítottam, miközben a feneked remegett, a testemet a hajad szálaiba feszítettem.
A szőröd eltakarja a szívemet, aztán a kezeimet, végül pedig az arcomat, felejthetetlen íz....
Hol vagy most, miközben ezt érzem? Egyedül sétálsz, vagy valaki új hímmel, akiből csodát fogsz csinálni, akit úgy tanítasz, mint engem. Olyan rossz voltam korábban, amíg meg nem tanítottál, amíg nem mondtad, hogy édesen harapdáljalak a nyakadon, amíg nem ültél rajtam, mint senki és soha. A fájdalmam a szívemig emelkedik, biztosan túlzásba viszem a gondolataimat. Látom a megduzzadt péniszemet, az kiált a kezedért, ami azon az estén rángatta, és ő spriccelt. Rajtam és rajtad orgazmuscseppek folytak le.

Nem volt csodás, amikor egyek voltunk, nem ritka az ilyen laza és korlátlan szenvedély férfi és nő között? Kedvesem, hogyan tudtál engem így lassan és mélyen rágni, hogyan tudtál száz százalékig nő lenni? Veled előtt teljesen vak voltam, nem láttam, hogy van egy még nagyobb folyékony élvezet a férfi és nő lábai között. Átkozott korlátozottság, átkozott évszázadok óta.
Te, kedvesem, azon az estén levetted rólam a bilincseket és átalakítottál azzá, ami vagyok. Most annyira vágyom rád, hogy nem tudom megfékezni a kezem, ami fel-le mozog. Maszturbálok az este tiszteletére, annak az egyetlen gyönyörű naplementének a tiszteletére, ami lement a szervembe és a szívembe.
Hosszabb, mint örökké.